6. fejezet

Sziasztok!!!

Lenne néhány kérésem.

Nos amint mondtam kész volt a fejezet, de direkt nem raktam fel. Lehet egy hülye "írónak" fogtok gondolni, aki nem azért ír, mert szeret, de könyörgöm valamilyen szinten szükségem van a visszajelzésre. 13 rendszeres olvasóm van. Ha csak a fele írna nekem egy rövid komment vagy a chatbe hozzászólást már nagyon örülnék. Akinek nem inge ne vegye magára. Na most ezért hoztam létre a fejezet végén a vélemények opciót. Ez csak egy kattintás. És most lehet hogy gonosznak fogtok tartani, de addig biztos nem lesz fejezet, amíg 13 vélemény nem lesz minimum.

A fejezethez jó szórakozást kívánok! :)



6. fejezet:

A divatbemutatón Donatella Versace ruháiban kellett vonulni. Nem volt valami nagyon nehéz feladat, de egy fotózás után már kicsit kifáradtam. Éjfélkor estem be az ágyamba és másnap reggel indultam Monzába a futamra. Csütörtökön még nincsenek edzések és reméltem, így nyugodtan, négyszemközt tudunk beszélni. A recepción kértem reggel nyolc órára ébresztést és majd egy kocsit is.

Reggel nyolckor a telefon csörgésére ébredtem.

- Halló.

- Jó reggelt, Miss Gonzalez, kérte az ébresztést.

- Igen, köszönöm. Visszhall.

Nem sok kedvvel, de elkezdtem összepakolni a bőröndöm és leindultam a hotel halljába. Leadtam a mágneskártyám és megkaptam a kocsikulcsot. Milánótól Monza kocsival másfél óra. Monzában elfoglaltam a szállásom és elkértem a VIP belépőmet is, mert elindultam a pályára. A biztonságiőr egyből beengedett, és már szabadon lézenghettem a paddockban, a lelátón és a pályán. Egyből a Red Bull box felé indultam. Tíz perc keresgélés után meg is találtam. Csak néhány szerelő lézengett az épületben.

- Elnézést, Kimi Räikkönent keresem. Nem tudja, hol van?

- Most van megbeszélésük, de nyugodtan várja meg a kamionjában.

- Rendben, köszönöm. És hol találom?

- Itt most egyenesen hátra megy, és hátul lesz négy kamion. Övé a legutolsó.

- Köszönöm.

A kamionba belépve egy hiperszuper, minden jóval felszerelt „szobát” találtam. Plazma tv, szimulátor, minibár, kétszemélyes franciaágy. Idegességemben össze – vissza járkáltam fel s alá. Már a szédülés határán voltam, és azon, hogy viszontlátom a reggelimet.

- Nyugi Jas, ez így nem lesz jó. Egyikünknek sem használ ez az idegesség – ez teljesen hülyeség, hogy magammal beszélgetek – Gondolj a picire! De akkor se tudok megnyugodni! És hol van már, mi tart eddig? Oké, akkor most leülünk az ágyra és megnyugszok. Igaz pici? Szóval relaxálunk. Szú-szá. Mélylevegő, kifúj –megfogtam és felvettem az egyik párnát. A kedvenc Axe-om illata volt – Ez beteges. Apád párnáját szagolgatom. Most gondolj bele, milyen egy dinka anyukád lesz? Tudod mit? Egy picit ledőlünk. Hátha úgy könnyebben megy minden.

(Kimi szemszöge)

- Figyelsz te egyáltalán?

- Hagyjál már, Sebike!

- Addig jó, míg én szólok neked és nem Horner. Mostanában semmire nem figyelsz, ami neki is feltűnt és nem tetszik neki.

- Jól van, igaz, máshol járok.

- Kin agyalsz?

- Jaslenen.

- Ja, az a csaj, akit lefektettél a bulin és utána lelépett?

- Igen. Csak valahogy nem bírom kiverni a fejemből.

- Kimi! Te nős vagy. Érted? N-Ő-S. Így is megcsaltad a feleséged.

- A mostani futam után akarok hazamenni és elmondani neki, hogy beadom a válókeresetet.

- Hogy mi? – kiáltott fel, majd halkabbra vette - Egy hülye kis modellcsaj miatt, aki minden hétvégén mással bújik ágyba?

- Valami gond van srácok? – kérdezte Horner paprikásan.

- Nem semmi gond főnök, csak kaptam egy sms-t és arra reagáltam így.

- Még egyszer nem akarok szólni, jó lenne, ha idefigyelnétek, mert ez csak a ti hétvégéteket könnyíti meg.

- Vettük főnök – szólaltam meg – Amúgy meg nem a csaj miatt. Már vagy két hónapja megbíztam az ügyvédemet, hogy készítse a papírokat.

- Neked teljesen elment az eszed! Kevesebb vodkát kéne innod, hogy ne folyjon ki az agyad…

- Sebi baba, erről nem nyitok vitát, csak jobban tudom, hogy mi a jó nekem és ez a házasság nem. Már régóta nem is szeretem.

Másfél órával később hulla fáradtan jöttünk ki a nagyteremből a megbeszélésről. Egyből a kamionom felé vettem az irányt, hogy összeszedjem a cuccaim és visszamenjek a hotelbe. Mielőtt elértem volna az utolsó kamiont, ami történetesen az enyém, megállított az egyik szerelőm, David.

- Kimi, amíg megbeszélésen voltatok, keresett egy fiatal nő. Mondtam, várjon meg a kamionodban, ha nem gond.

- Nem, persze David. Nem tudod, hogyan nézett ki?

- Olyan 170-180 cm magas lehetet,t vékony és kreol bőre volt.

- Köszi – én képzelődök, de ez teljesen úgy hangzott, mintha Jaslene lett volna.

A kétperces utat röpke fél perc alatt teljesítettem és már nyitottam is be a kamionba. Belépve először észre se vettem, majd megláttam, ahogy az ágyamon, a párnámat ölelve alszik. Mintha egy angyal feküdt volna az ágyamban. Halkan odaosontam az ágyhoz és mellé feküdtem. Sokáig tanakodtam, hogy érjek-e hozzá vagy sem.

(Jaslene szemszöge)

Álmomban valaki simogatta az arcom. Olyan valóságosnak tűnt. Szó szerint éreztem a bőrömön, majd szépen lassan elkezdtem nyitogatni a szemeim. Először fel se fogtam, hogy hol vagyok, hogy kerültem oda és miért simogat engem Kimi Räikkönen. Majd elkezdett kitisztulni a kép, hogy az egyik szerelő mondta várjam meg itt, én meg rosszul lettem és ledőltem. Nem gondoltam volna, hogy elalszok.

- Bocs, én nem akartam elaludni és az egyik szerelőd engedett be.

- Tudom, David mondta. Nem gondoltam volna, hogy pont te fogsz keresni engem azok után…

- Meg kell beszélnünk pár… - de befejezni nem tudtam a mondandóm, mert megcsókolt. Mohón kaptam ajkai után, hiába kiabált a tudatalattim, hogy ezt NEM szabad. Csak az érzésnek éltem. Pár perccel később sikerül erőt vennem magamon és megszólalnom. – Ezt… nem… szabad… nekünk…

- Miért is? - kérdezte két csók között.

- Nős vagy…

- Nem sokáig

- De még igen… és… és ezt nem szabad. És én… terhes vagyok – mondtam már ki a végét magamban. Majd felálltam az ágyról és elkezdtem járkálni. Már vagy tíz perce járkáltam és tanakodtam, hogyan mondjam el neki, mikor váratlanul megszólalt.

- Befejezed valaha? Olyan, mintha a körhintán lennék. Komolyan, még a versenyen se szédülök el ennyire, mint az elmúlt öt-tíz percben. Elmondod végre? Holnap szabadedzéseim lesznek. Pihennem kell.

- Bocs, hogy nem tudom, hogy mondjam el, hogy apa leszel? Érted? Felfogtad? Terhes vagyok. Tőled.

- Áh. Ez lehetetlen! Hol vannak a kamerák?

- Nem fogod fel? Ez nem egy jó poén, amin röhögünk! Én tényleg terhes vagyok! – sírtam el magam.

- És honnan tudjam, hogy az enyém vagy nem másé?

- Nem is kell.

- Most nem kell megsértődnöd. Nem nagyon kelletted magad ott se. Honnan tudjam, hogy nem ezt csinálod minden hétvégén?

- Mondtam, hogy nem kell. Én szóltam neked. De nyugi, nem fogok gyerektartást kérni, nem kell a nevedre venni, tudomást sem kell venned róla. Mehetsz vissza a feleségedhez és csalhatod továbbra is. De ezt az egyet itt hagyom neked. Mert ennél többet úgy se fogsz látni a gyerekedből – előtúrtam a táskámból az ultrahangos képet, odadobtam az asztalra és kirohantam a kamionból.

Nem igazán néztem merre futok, csak siettem el onnan. Végül a Ferrari boxnál kötöttem ki. Itt gyors kértem egy kis eligazítást a kijutáshoz. A parkolóban beszálltam a Volvo-ba és indultam is vissza a hotelbe. Megengedtem egy nagy kádfürdő vizet és tettem bele aromaterápiás dolgokat, hogy nyugodtan tudjak pihenni. Már majdnem elaludtam, mikor valaki eszeveszetten verni kezdte az ajtóm. Gyorsan magamra kaptam egy fürdőköpenyt és mentem ajtót nyitni. Az, az ember? Nem tudom nevezhető-e egyáltalán annak… Szemben állt velem ő, akit a pokol legmélyebb bugyrába kívántam.

- Mit akarsz? – szinte köptem a szavakat.

- Téged.

- Cöh. Ugye te sem gondoltad ezt komolyan? Elhordasz az útszéli kurvának, majd idejössz, hogy én kellek neked?

- Tudom, hogy orbitális baromságokat mondtam, de akkor tudtam meg, hogy lesz egy gyerekem. Már akkor tudnom kellett volna, mikor azon a reggelen sírva rohantál el.

- Menj el!

- Nem – majd újból megcsókolt és az ágy felé kezdett araszolni velem. Egy percig sem engedett el, kezei bilincsként ölelték a derekam és a nyakam

- Kimi, elég, engedj el! Most! –olyan gyorsan, amilyen gyorsan csak tudtam, besprinteltem a fürdőbe és magamra zártam, mielőtt még bejött volna. Pár pillanattal később már a wc felett görnyedve adtam ki magamból az ebédem.

- Minden rendben?

- Igen, ha letusolsz vagy valamit csinálsz, mert iszonyú büdös vagy.

- Eddig senki nem panaszkodott az illatomra.

- Én igen és a gyomrom is. Felőlem maradhatsz így is, de akkor a közelembe ne gyere. Mert nem szeretnék újból kiadni mindent magamból.

- De hogyhogy?

- Egy szó: TER-HES-SÉG. Egyenlő hányingerrel és Vukkal.

- Mivel?

- Tudod, hányni, rókázni és nekünk van egy mesénk, a Vuk, amiben szintén róka van. És onnan jött.

- Értem. De akkor elmegyek, lefürdök és fél óra múlva találkozunk az étteremben.

- Az jó lesz.