7. fejezet

Sziasztok!!!!

Itt is a friss. bocsi, hogy előző héten nem volt, csak nyaralni voltam. (:

A 13 vélemény még mindig áll.

7. fejezet:



Gyorsan felöltöztem, felkentem egy egyszerű sminket és már indultam is le. Mikor leértem, már ő is ott várt rám a Red Bullos felsőjében és a fekete nadrágjában.

- Gyors voltál - mondta két puszi között, majd suttogva megkérdezte: - Még mindig rosszul vagy az illatomtól?
- Nem, ez kifejezetten tetszik.

A vacsorát gyorsan elfogyasztottuk, majd indultunk a liftekhez. Ahogy beértem megnyomtam az emeleteket jelző gombot, ahogy ő is. 10 és 11.

- Hm. Már megint ott?
- Igen, mindig azon szinten lakok, ha tehetem. Ismerős helyzet- mormolta, majd a lift falához préselt és csókolni kezdett. A kezeim önálló életre keltek és a tarkójánál fogva húztam magamhoz közelebb. A lift megállására ugrottunk szét, majd a 7. emeleten csatlakozott hozzánk egy idős házaspár. Végül Kimivel szálltam ki és a folyosón tovább folytattuk az előbb félbehagyott cselekedetet. Körülbelül tíz perc elteltével fájdalmasan, de elváltam ajkaitól és elbúcsúztam tőle egy utolsó csókkal. Fájó szívvel szálltam be a liftbe és indultam a lakosztályom felé. Magamnak is nehezen vallom be, de egyre jobban kezdek belezúgni a finn pilótába, ami valljuk be, nem jó ötlet, tekintve, hogy nős. A lift gyorsan felért és az ajtómhoz sétáltam, de sehol nem találtam a kártyám.

- Csak nem ezt keresed? – kérdezte egy hang mögülem.
- Te! Add ide, most!
- A-a. Valamit adnod kell érte.
- Egy csók?
- Nem. Kevés.
- Több?
- Nem talált. Töltsük együtt az éjszakát.
- Lemehetek a portára a pótkulcsért…
- Nem azt mondtam, hogy feküdjünk le, csak, hogy töltsünk el egy éjszakát ketten, ismerjük meg egymást, hisz te leszel a gyerekem anyja.
- Rendben – egyeztem bele.
- De a csókokat azért kérem – felelte pimaszul. Végül magához húzott és csókolni kezdett, majd valahogy kinyitotta az ajtót is. Az ajtónak döntött, ott csókolgatta tovább a nyakamat és keze már a ruhám alatt vándorolt. Végül én toltam el egy kicsit és tettem a mellkasára a kezeim.
- Tudod, megbeszéltünk valamit. Így is hihetetlen nagy bűntudatom van, hogy lefeküdtem egy nős férfival és még terhes is lettem – szontyolodtam el. Felemelte a fejem az államnál fogva és mélyen a szemembe nézett azokkal a gyönyörű szemeivel.
- Nem kell, hogy bűntudatod legyen. Én is benne voltam, nagyon is.
- Rendben, de gyere, beszélgessünk. Jó lenne megismerni téged. Az igazi Jégembert.

Sok vicces történetet mesélt gyerekkorából, hogy tejföl szőke volt, háromévesen már motorozott, tesójának, Raminak már két gyereke van. Imádja a családját. Látszott rajta. Csak úgy sütött a szemeiből a törődés a féltés és a feltétel nélküli szeretet. Ezeknek a fényében jobb apát el sem tudnék képzelni a gyerekemnek. Gyerekünknek. Majd én voltam a soron következő. Meséltem a Puerto Ricóban eltöltött évekről, majd a költözésről. Végül a szüleim válásáról. Senki nem tudta, hogy ez igazából mennyire megviselt. Mert anyuék voltak számomra a tökéletes pár, a követendő példa. Végül áttértünk az ANTM-re és arra, hogy mennyire változott meg az életem.

- Tudtam, hogy fel fognak ismerni az utcán, ha jelentkezek, de álmomban sem gondoltam, hogy én fogok nyerni. Mikor kimondták, én sírva fakadtam. Azóta fotózásokra, divatbemutatókra és premierekre járkálok, eleget tenni a szerződéseimnek.
- És tudják már, hogy terhes vagy?
- Nem. És egy darabig nem is fogják. Nem szeretném, ha kitudódna, főleg az első három hónapban nem.
- És ki tud róla?
- Tyra és eddig te. De a verseny után hazautazok és elmondom anyának.
- Tudod, én azt terveztem, hogy a hétvége után Svájcba repülök és elmondom Jenninek, hogy elválok tőle. Utána meg Espooba anyáékhoz. Szerintem örülni fognak az újabb unokának.
- Biztos majd egy hülye libának fognak gondolni, aki direkt teherbe ejtette magát, hogy rád akaszkodjon.
- Remélem, ezek a gének nem öröklődnek.
- Hé! – majd jól oldalba vertem. Majd ásítottam egy hatalmasat.
- Álmos vagy? – kérdezte kedvesen.
- Egy kicsit. Elmegyek, átöltözök. Abban a szekrényben találsz még ágyneműt.
- Rendben – mondta, majd besétáltam a fürdőbe és felvettem a hálóruhám. Egy barna alapon rózsaszín, fehér mintás topot és a hozzá passzoló bugyit. Mire beértem a szobába már csak egy boxer volt rajta és hanyatt feküdt az ágyon
- Gyönyörű vagy.
- Köszönöm – majd bebújtam az ágyba. A párnáimat igazgattam, mikor bebújt mögém és hozzám bújt. Később a hasamat kezdte simogatni. Ha valaki most tért volna be a hálómba, úgy tűnt volna, mintha egy boldog párt talált volna. De ez nem így van. Hiába próbáltam aludni, nem ment. Folyton hülyeségeken agyaltam, amit az sem könnyített meg, hogy szorosan tartott a karjaiban és engem ölelt. Egyórányi szenvedés után kimásztam kezei közül és a nappaliba mentem. Betakaróztam és bekapcsoltam a tv-t. Folyamatosan járt az agyam és kettőnkön gondolkoztam. Tudom, hogy neki nem számítok, csak egy futókaland voltam, vagyok, leszek, akitől mellesleg születik egy gyereke, de érzelmeket nem táplál. De én? Sajnos beleszerettem és nekem már nem megy érzelmek nélkül. Végül a tv-re koncentráltam.

Reggel simogatásra ébredtem.

- Jas! Jas, ideje felkelni!
- Hmm. Még nem akarok!
- Tudod, reggel hiányoztál az ágyból, nem tudtam, hogy hol vagy.
- Nem bírtam aludni és nem akartalak felkelteni, kijöttem tévézni és úgy néz ki, elaludtam.
- Rendben. De akkor is hiányoltalak reggel.
- Tudod, nekem ez nem megy. Én nem tudok rád Úgy tekinteni, én nekem így nem megy, érzelmek nélkül. Mert én… mert én szeretlek...
- Hogy mi? Ezt nem mondhatod komolyan!
- Sajnálom. Nem kellett volna elmondanom.
- Én… én most elmegyek – majd kiviharzott a szobából.

Sejtettem, hogy ezzel elüldözöm magam mellől, de nem bírtam magamban tartani. Végül elkészültem a reggelihez és lementem a hotel bárjába. Reménykedtem, hogy nem találom ott és most mákom is volt. Egyedül üldögéltem az asztalomnál a teámat iszogatva, mikor egy ismerős hang szólított meg.

- Jas, de rég láttalak!
- Chris! Jaj, de jó látni!
- És mi volt az, hogy a magyar nagydíjon nem látogattál meg?
- Fenn kellett lennem a VIP részen. De látod, most itt vagyok. És biztos, hogy mentem is volna le hozzád.
- Ajánlom is. És bemutatom majd neked a két szuperpilótámat.
- Csak nem Kimi Räikkönenről és Sebastian Vettelről van szó? – kérdeztem pimaszul.
- De eltaláltad kisszívem. És apád, hogy van?
- Jól, habár egy ideje csak telefonon tartjuk a kapcsolatot. Most épp Ibizán van. Tudod szerelmes… - forgattam szemeim.
- Hékás, nem elítélni!
- Én? Ugyan! Csak több időt is szánhatna rám. Lassan fél éve nem láttam, mert mindig más kontinensen van.
- Azért te se vagy piskóta. Négy napja még New Yorkban kávéztál.
- De én miattatok utaztam, na, jó meg volt egy fotózás, de csak emiatt vállaltam el.
- Jól van, csibe, én elhiszem neked.
- Nem vagyok csibe! És még egyszer ne hívj így.
- Rendben. És kijössz a szabadedzésekre?
- Az elsőre biztos nem, a többire lehet. De az időmérőn biztos kinn leszek, és ott fogok melletted ülni.
- Ajánlom is!
- Na, de most megyek, találkozóm van.


Az általálkozóra készülődtem, jobban mondva csak le a közeli parkba. Kerestem egy csendes helyet és letelepedtem. Azon gondolkoztam, hogy mi lesz a pici megszületése után, milyen anya leszek. Sajnos nem sokra mentem a magányommal. Sose akartam egyedülálló anya lenni. Hiába voltam 20 éves mikor anyáék elváltak, de szegény picikémnek még esélye se lesz az apukájával élni. Lehet hülyeséget követek el azzal, hogy megtartom, de nincs szívem elvetetni. Ő is egy apró kis élet, aki bennem növekszik. Másfél óra is eltelhetett, mikor valaki mellém ült. Nem vettem róla tudomást csak gondolkoztam.

- Ennyire haragszol rám?
- Észre se vettem, hogy te vagy.
- Min gondolkoztál?
- Azon, hogy milyen anya leszek. Hogy milyen egy felelőtlen nőcske vagyok.
- Shh. Nyugi, ne sírj, hallod, minden megoldódik, mindent megoldunk – s letörölte a könnyeimet.
- Akkor is, egy roncs vagyok.
- Dehogy vagy roncs. Egy szép, okos, kedves és vonzó nő – majd megcsókolt. Itt a parkban, nyilvánosan.
- Köszönöm. Köszönök mindent. Hogy sikerült a szabadedzés?
- Második lettem. Sebi baba lett az első.
- Mi történt?
- Rád gondoltam, hogy megbántottalak reggel. Csak…
- Nem kell folytatnod, nem kellett volna így rád zuhintanom.
- Nem. Csak hirtelen ért, és még mennem kellett csapatmegbeszélésre is. Így is kaptam Horner bácsikánktól egy fejmosást, ami nem az első az utóbbi három hétben.
- Majd megbeszélem vele, ne legyen olyan kemény veled.
- Ez igazán kedves, de nem szükséges. Olyankor is mindig rád gondolok. Kijössz a szabadedzésekre?
- Igen. Megígértem Chrisnek.
- Chris?
- Tudod apa és Chris nagyon jóban vannak. Nekem olyan, mintha a bácsikám lenne.
- Akkor induljunk – majd összekulcsolta a kezünket.

A ruha